Cailin Drew - Lin

Személyes adatok:
Teljes név: Cailin Drew
Alias: Cailin, Lin
Születési dátum: 1988 - 09 – 12
Kor: 28 éves
Családi állapot: egyedülálló

Speciális adatok:
Kaszt: Ellenálló
Kaszton belül betöltött poszt: egyelőre nincs ilyen postja (történetből kiderül miét)
Képesség: alakváltó - közepes,állatai : Amur leopárd, vándor sólyom, kardszárnyú delfin
Fegyver: tőröket hord magánál

Személyiség:
Eleinte egy naiv kislány voltam, akit mindenki szeretett, mindenki a barátnőm akart lenni, majd mikor kiderült, hogy édesanyám mi, és én is olyan vagyok, mint ő, teljesen megváltozott minden. Átérzem azt, ami másokkal történt, és képes vagyok beleélni magamat az adott helyzetbe, főleg ha az egy üldözöttről szól. Azzal, hogy az lettem ami, a kislánynak el kellett tűnnie, és meg kellett tanulnom megállni a lábamon, és beilleszkednem egy új világba, ennek köszönhetően talpra esett lettem, és mindig megtalálom a kiutat a dolgokból.
Képes vagyok harcolni azért, amit szeretek, és a magaménak érezek. Talpraesettségem abban is megnyilvánul, hogy önvédelmi leckéket kezdtem venni, és jobban edzettem, mint eddig bármikor, bár nem volt könnyű dolgom.
Kedvességemet, és segítő szándékomat mindig is megtartottam, attól függetlenül,hogy tőlem elfordult mindenki.
Nem szeretem, ha valamit rejtegetnek előlem, általában ezeknek utána járok.
Ha egy barátomban, vagy olyan személyben, aki közel áll hozzám csalódok, azt soha nem feledem el.
Nehezen lehet kihozni a sodromból, ezért nyugodt természetűnek mondanak páran. Talán ők nem találkoztak a másik oldalammal még. Ugyanis, ha kihoznak a béketűrésből, akkor kő kövön nem marad körülöttem. Igazi vadmacska módjára támadok. De volt már arra is példa, hogy inkább akkor hagytam ezt a dolgot, és csak később bánta meg az illető. Ilyenkor nehéz megállapítani, hogy mit is fogok cselekedni, általában mindig az utolsó pillanatban döntöm el.
Sokszor hallgatok a belső megérzéseimre, de ennek ellenére, nem mindig bízok meg bennük.
Általában szelídnek mutatkozom, pedig meg van bennem a vadság, küzdeni vágyás minden téren, legyen szó az életben maradásról, a túlélésről, barátról, férfiről.


Külső megjelenés:
165 cm magas vagyok. Első ránézésre törékeny, de ez nincs igazán így. Tudok magamra vigyázni. hosszú szökésbarna hajam van, amit általában kiengedve szeretek hordani. Szeretem a nőis dolgokat, de a lazákat is. mindig alkalomhoz illően öltözködöm, de ruházatom legfőbb darabja a motoros dzsekim.

Előtörténet:
1988 –ban születtem. Szüleim szerették egymást, így békességben nevelkedtem fel. Mindig voltak barátaim, az iskolában jól teljesítettem, és szépen elkezdtem felcseperedni. Általános iskolában semmi extrém nem történt velem. Középiskolában megérkezett a várva várt első szerelem, az első csókkal, ami végül is csak egy álom volt, mert a fiú idősebb volt nálam, és mást is szeretett volna azt pedig tőlem nem kapta meg. jó ideig kerültem is a fiúkat. Közben a világ hanyatlani kezdett, így a családunknak is kezdett egyre rosszabbul menni. El kellett mennem dolgozni, így a jegyeim romlani kezdtek, főiskoláról pedig csak álmodhattam így. Pénzünk nem volt rá, ahogy hogy ösztöndíjat kapjak kellett volna a jó jegyek, ami a munka miatt nem volt meg.
Édesanyám váratlanul meghalt egy szörnyű viharban, én is csak alig úsztam meg a dolgot. Apám nem volt otthon, így édesanyámmal kettesben voltunk. Az előre jelzésnek köszönhetően felkészültünk, és bekészítettünk mindent a pincébe, ami még szükséges lehet. Már mind ketten ott ültünk, amikor a szomszéd nő kiabálni kezdett, hogy nem találja a kis fiát. Édesanyám rám parancsolt annak ellenére is, hogy már 18 éves volta,, és meg volt a saját eszem, hogy maradjak a pincében. Ellent akartam neki mondani, de nem engedte. Ott hagyott. A vihar tombolni kezdett, ő pedig nem volt sehol sem. Később halottam a kiabálását, hogy jön, de soha nem ért le a pincébe, mert a ház rádőlt. Ezek után nyomasztani kezdett a bűntudat, hogy ha mentem volna, akkor hamarabb kerül elő az a gyerek, és akkor hamarabb ért volna vissza, és akkor még mindig élne. Sokáig nem tudtam feldolgozni a dolgot, ráadásul egyre rosszabb lett minden. Apám inni kezdett, a pénzünk meg csak fogyott, már nem volt elég a pincérkedés. Ha a biztosító nem fizetett volna, akkor az utcára kerülünk.
Nem sok választásom volt keresnem kellett valami új munkát, ami jobban fizet, és még is mi lehetne az? Sokáig harcoltam magamban,hogy ezt nem csinálhatom, ez nem én vagyok, végül nem volt más választásom, mert sorra érkeztek a számlák. Egy közeli Night clubban kezdtem dolgozni, ahol táncoltam ruhának nem nevezhető anyagdarabokban, majd a főnök kitalálta, hogy dobjuk fel a műsort azzal, hogy állatokkal tesszük amit, és néha meztelenül. Ez utóbbit nem akartam bevállalni, így kaptam egy nagy pofont, ami jó ideig meglátszódott, szóval vakolhattam magamat.
Apám időközben összeszedet valami nőt, én meg ha a világnak vége is lett a tombolása miatt, örültem, hogy ők eltűntek ebben a forgatagban. A nagy világtombolás közben a bárban voltam, épp műsorom lett volna, így már az állatok között voltam. Némelyiktől szabályosan viszolyogtam, de volt, amitől nem. A vihar miatt itt ragadtam, és eszméletem vesztetem. mikor magamhoz tértem az összes állat szabadon volt, és körülöttem. A frász kivert tőlük, és ekkor történt valami velem. Éreztem, hogy a belsőmben munkálkodni kezd valami, majd farkas szemet néztem az egyik nagymacskával, ami kiszabadult a ketrecéből. furcsa módon nem akart bántani. Felálltam és elindultam kifelé. Az emberek meglátva rémülten tekintettek rám, én pedig nem értettem, hogy miért. Aztán mikor befogtak egy hálóval, és egy ketrecbe kerültem kezdettem még jobban összezavarni. Végül egy fémfelületen megláttam magamat, ami nem is én voltam, hanem egy leopárd. A világ elsötétült előttem, majd amikor magamhoz tértem egy halom ember állt körülettem, és tanakodtak. Zavartan néztem rájuk , és feszélyezve éreztem magamat, mert csak egy lepedő volt rám terítve.
Mikor magamhoz tértem kivertem a balhét, hogy mi a fene történt és a többi. Szinte hisztérikusan viselkedtem, csak másnap tudott velem beszélni egy nő, és mesélte el a történteket, meg hogy mióta nem vagyok magamnál, és tartanak ott. Minden nap tűvel jöttek, és vizsgálgattak. Szerencsére nem voltam egyedül, voltak ott mások is, akikkel ezt tették.
Elkezdték kimosni az agyamat, hogy ez egy adottság, amit az országomnak kell felajánlanom, hogy segítsen neki, meg jött a többi maszlag is. Fiatal voltam, és biztonságra vágytam, így belementem, és kaptam egy kiképzést, amitől megerősödtem. Elkezdtem kitapasztalnia a képességemet. Az első meglepetés akkor ért, amikor ejtőernyőzni tanítottak, és az első ugrásomhoz készültem. Kiugrottam a gépből, de nem tudtam kinyitni az ernyőt, eluralkodott rajtam a pánik, aztán a következő pillanatban már a feláramló levegőn vitorláztam madárként. Amint földet értem visszaváltoztam. Újra ki akartam próbálni, de nem sikerült, ráadásul fáradtnak éreztem magamat. A repülő gépig sem jutottam el.
A kiképzésem véget ért, és jól teljesítettem azt. Kimagasló munkámnak köszönhetően arra használtak, hogy megtaláljam azokat, akik olyanok, mint én. Akkor azt mondták azért, hogy összegyűjtsenek minket, és jó célokra használjanak, de egy este kiderült számomra minden. Mindenről hazudtak, amit csak mondtak nekem azóta, hogy először rám találtak. A jelentést akartam leadni, amikor megláttam,hogy mit tettek azokkal, akiket behoztam. Azt mondták nekem,hogy elbeszélgetnek velük, de e helyett lelőtték őket, szabályosan kivégzés történt. Szerencsére nem vettek észre, így a következő bevetésen alkalmam nyílt arra, hogy lelépjek. Bujkálni kezdtem, annak amit tanultam sikerült is. Hallottam egy helyről, ahol a magam fajták biztonságban élnek, keresni kezdtem. De nem igazán mozdulhattam sokat, és nappal, mert körözést adtak ki rám.
Több év eltelt, de nem sikerült ráakadnom a menedékre. Az erdők mélyén bujkáltam, és éltem, mint valami remete. Csak kis városokba mentem be néha a szükséges holmikért. A bujkálás alatt folyamatosan erősítettem magamat, és képességemet gyakoroltam, így már elég jól tudom alkalmazni. Könnyen váltok alakot, főleg ha baj van. Mindig sikerült eddig meglógnom. Hálás vagyok madár alakomért.
Közben a világ teljesen átalakult mindenféle szempontból. Én pedig egyre csak a helyemet kerestem, és egy éjjel sikerült is hallanom az ellenállásról. Nem kis munkába került, hogy találjak valakit közülük. A következő pedig az volt, hogy elnyerjem a bizalmát, ami megint csak nem volt könnyű a múltam miatt. végül sikerült, így most a hadiszállás felé tartok , hogy végre megleljem a helyemet.

Köszönöm
Majd igyekszem, hogy ne kapjanak el, csak ha én akarom