Konyha, élelmiszerraktárak és étkező

Hátul a jól felszerelt konyha, a tartalékokkal teli raktár és hűtőház található, míg belépve egy méretesebb étkező. Akár egy kantin, de van benne a kantinokból hiányzó családiasságból valami.
Talán az teszi, hogy itt mindig akad valaki, akivel elbeszélgethet az ember...

*Délelőtt 11 óra magasságában a reggelin már pont túl van mindenki, az ebédhez meg még korán van. De, aki persze most kelt fel, annak ez még jócskán a reggeli-idő, így a férfi is pont beleesik ebbe. Ilyenkor itt nem nagyon akad ember, lévén együtt jobb enni, így nagyrészt mindenki egyszerre jön. Egy szál köntösében és mezítláb sétál ki Vicente a konyhába. Nem gondolja, hogy bárkit talál itt és így is van. Máskülönben illendő lenne azon az egyetlen köntösön kívül esetleg mást is magára ölteni. Hosszú, barna haja is pont úgy áll, mint, aki most kelt ki az ágyból.
Természetesen a kávéfőző felé veszi az irányt, megtölti, bekapcsolja. Eddig minden oké, amíg lépteket nem hall a folyosóról. Valaki erre jön. Végignéz szépen magán, nem biztos, hogy így kéne bárkivel is találkoznia. Nem mintha szégyenlős lenne, meg aztán nem is látszik semmi, csak akkor sem illik, ráadásul pont most kelt ki az ágyból, ilyenkor az embernek alapból nincs túl sok szüksége társaságra. Természetesen sejtelme sincs róla, hogy Rhea az, de ha a nő belép, akkor bizony a működő kávéfőzőn kívül senkit sem találhat odabent. Ha csak nem megy közelebb. Akkor egy békésen ücsörgő és vele szemező ír-szetterrel találja szembe magát. Jól nevelt kutya, akárcsak a... "gazdája".*

*Természetesen tartja is a fejét, hogy simogassák meg, még a farkát is elkezdi csóválni, mer' az jó. Nem is állja el tovább a nő útját, sőt, amikor Rhea bejutott követi őt halk kopogással, amit a körmei vernek a padlón. De mire a nő újra hátranézne, már a férfi megy mögötte, maga előtt kissé összébb fogott köntösét fogva, biztos, ami biztos.*
- Annyian élünk már itt, sosem tudhatja az ember, hogy ki nyit rá... kávéfőzés közben. *Mondja szinte már kelletlen nyugalommal, reggel van még no. Bár zavar nem érezhető rajta, de a kiegészítést a félreértés elkerülése végett tette hozzá. Semmi randát nem csinált egy szál köntösben a konyhában. Amúgy amiatt sincs különösebben zavarba, hogy a nő így látja, akiket ismer, azok előtt nem gáz.*

*Ő meg mivel lefőtt a kávé, így nemes egyszerűen kinyomja a kávéfőzőt. Ugyancsak egy oldalra sandítással konstatálja, hogy a tej előkerült, így feltételezi, hogy Rhea is szándékozik inni. Eleve két bögrét vesz elő. Bizony bögrét, mert az úgy jó és a kicsi se fog forogni a mama pocakjában, ha sok tejjel készül a kávé. Amúgy a megjegyzésen halványan elmosolyodik, miközben fel se néz, lévén épp önti ki a kávét.*
- Majd sikíts, ha látsz valamit. Egyébként meg... kétlem, hogy a környékbeli labradorhölgyön kívül komoly vetélytársad lenne. *És már nyújtja is át barátságos mosollyal a bögrét a nőnek. Kevés kávé, sok tej, random mennyiségű cukor. Ennyi még a gyereknek sem árt. Ő maga háttal a pultnak dőlve fogja kézbe saját bögréjét, úgy néz Rhea-ra.*

*Egy mosolygós hümmentés jelzi a nevetést a megjegyzésre. Ismeri azért már annyira a nőt, hogy ezt azért tudja. Még hát a köntös tényleg rendesen eltakar mindent. Ő maga viszont belekortyol a kávéjába, természetesen közben hallja a kérdést is.*
- Zajlik az élet, úgy mint eddig. Tényleg, majd szólnál a gyerekeknek, hogy az esti spanyol óra elmarad? *Arra, hogy Rhea sajnálja, hogy nincs több ideje rájuk, csak megértően bólint, de úgy fest nem szándékozik semmit sem hozzáfűzni. Persze szereti tudni, hogy mi van a hozzá közel állókkal, de mindent csak szép sorjában. Úgysem érti soha, hogy hova az a nagy rohanás.*

*A megszólításra természetesen egy halvány, már-már csibészesnek nevezhető mosoly jelenik meg a szája szegletében. Nincs ellenére, hogy kimenjenek, már miközben a nő mellett megy, akkor válaszol.*
- Be lettem osztva őrködni a bratyóddal. Feltétlenül le kell meccselnünk, hogy a medve vagy a kutya a gyorsabb. *Az iménti halvány mosoly ismét megjelenik kissé talán nyúzott ábrázatán. Természetesen nem ezért megy ma este is (akárcsak múlt éjjel, ami miatt most olyan, mint a mosott ... ), csak ő a legkevésbé feltűnő állat, így egész közel tud merészkedni a lakott területekhez is. Mostanság úgyis fokozottan felhívták a lakosság figyelmét, hogy figyeljenek a környékükön lévő nem őshonos állatokra. A következő kérdésre ugyanolyan nyugodt komolyság veszi át a helyét a mosolynak, mint eddig. Mielőtt válaszolna, leül. Lábait keresztbe veti, kicsit igazít a köntösön, épp takar mindent. Bögréjét leteszi az asztalra.*
- Faust jól lesz. *Mondja szelíd hangon, de nem fejti ki, mi az a "lesz", vagy úgy alapvetően mit is ért ezalatt.*

*Bólint egyet a bosszús megjegyzésre, minden bizonnyal Horus ma sem kerül nyolckor az ágyba. A Faustot illető kérdésre először nem reagál, csak elmélyülten nézegeti a saját bögréjét. Amikor aztán felnézve szóra nyitná a száját, bizony hátrahőköl kicsit ültében, felszaladó szemöldökkel. Nem is a kis lángok miatt, hanem a nő ijedtsége miatt.*
- Hmm... apja fia. *Állapítja meg halkan, immár rendesen visszahelyezkedve előző pozíciójába. Bizony ennél azért több kell, ha valaki a frászt akarja rá hozni.*
- Nem égetted meg magad? *Tekint a nőre, meg a kezeire persze, hiszen ha valahol megéghetett, akkor az ott lehetséges. Hangja nem különösebben aggódó, inkább megnyugtató. Ő biztos nem izgulja halálra magát, viszont kellemes hangja és megnyugtató hangsúlya azt sugallja, hogy másnak sem kéne.*

*Csak elnézi a nőt kissé oldalra billentett fejjel. Így egészen olyan, mint az a kutya, amivé át szokott változni. A barna szempár legalább is határozottan egyezik.*
- Mondanám, hogy segítek, de én csak egy állatdoki vagyok. Ha csak nem szőrös a csöppség és nincs négy lába, nem tudnám mit kell nézni a felvételeken. *Mondja halvány, együttérző mosollyal, biztos nem lehet könnyű a nőnek. Egyébként könnyen lehet, hogy meg tudná vizsgálni a nőt és a picit, de úgy van vele, hogy jobb, ha mindenki marad a kaptafánál. Nem véletlenül nevezték rendszeresen a felesége kollégái is kutyadokinak. A rendes orvosok mindig is fent hordták az orrukat egy kicsit, főleg ha olyan "szakbarbárokról" van szó, mint az állatorvosok. Csak mert ők nem tíz évig tanulnak.
A fecsegésre halk szusszanás és apró mosoly kíséretében bólint egyet kimérten.*
- Megbántad? *Kérdi elkomolyodva, szinte már áthatóan halksággal. Úgy gondolja egyértelmű mire kérdez. Ha mégsem, akkor természetesen minden további nélkül hajlandó kiegészíteni a kérdést.*

- Őszintén szólva volt már dolgom vemhes vízilóval. *Mondja teljes komolysággal, mert hogy így is van. Annak idején a londoni állatkert hívta az állathoz. Viszont rövid hatásszünet után megjelenik a csibészes kis mosoly a szája szegletében. Természetesen nem vette komolyan a nő megjegyzését, csak már nem volt kedve sajnálkozó megjegyzést tenni. Azt meg Rhea magától is tudja, hogy ez az állapot nem tart örökké, felesleges lenne szavakba foglalni.
A visszakérdezésre aprót biccent fejével és alig észrevehetően, de jelzésértékkel a nő kerekedő pocakjára tekint, majd újra Rhea arcára.*
- A kicsit. *Mondja halkan nyugodt komolysággal.*

- A vízilóról? *Kérdez vissza kissé felhúzva szemöldökeit. Lehet ő értette félre a dolgot, mert amúgy mit érdekelne bárkit is egy vemhes víziló, amiről úgy nagyjából 10 éve gondoskodott? Tehát feltételezi, hogy a nő másra gondol.
Csendben hallgatja a nőt, ismét a bögréjét nézegeti, mintha oda sem figyelne Rheára. Majd csak halkan szusszanva egyet emeli újra a nőre a tekintetét, halvány kis mosollyal a szája szegletében. Bátorítón tekint rá.*
- Egy gyereknek sok mindenre nincs szüksége, amit megkap. Az idilli környezet is ilyen. Nekik csak szeretet kell. Nézd meg azokat, akiket az utcáról szedtünk össze... mennyire megváltoztak itt. Pedig akárhogy is nézem, ez sem idilli környezet. Szerintem te pont azt tudod megadni a gyermekednek, amire szüksége van. *Halkan beszél, közben végig a nőt figyeli átható barna tekintetével. Látszik, hogy minden szavát komolyan is gondolja.*

*Még mindig csodálkozik a dolgon, de ha a nőt tényleg ez érdekli, akkor végül is miért ne mesélhetne róla.*
- A londoni állatkert kért fel, mert a saját orvosukat épp akkor penderítették ki. A vehmes hölgyet azt hiszem Betsy-nek hívták és... hát igen, egy víziló volt. Hmm... A kicsi öt órás vajúdás után jött világra és azt hiszen talán Banjamin-nak neveztél el a gondozók. Még a hírekben is benne voltak, mert ritka, hogy vízilovak fogságban születnek. Nos? Kielégítettem a kíváncsiságod? *Kérdezi halványan elmosolyodva, kicsit oldalra is billentve a fejét. Már-már olyan, mint ahogy a gyerekekkel szokott viselkedni, amolyan játékos, ám kimért csibészséggel.
Az utolsó kérdésre alig hallhatóan szusszant egyet, majd beletúrva hajába rendezi kissé kusza tincseit. Érthető is miért teszi, hiszen jó lenne ha nem hullanának be tincsei a következő mozdulatnál az arca elé. Ugyanis szépen előre hajol a széken ülve, mindkét karját az asztalon támasztja meg, úgy próbálja meg közelebbről megkeresni Rhea tekintetét.
- Nem gondolom. Tudom.

*A válaszra halványan bólint még egy apró mosollyal. Amikor aztán Rhea megfogja a kezét, ő maga is ráfog a nő kacsójára mindkét kezével. Biztató barna tekintete tökéletesen arra a kutyáéra emlékeztet, amivé át szokott változni.*
- Nincs mit. *Alig észrevehetően csóválja meg a fejét, lévén azt tényleg nem kell megköszönni, amit teljesen komolyan gondol és igaz is.
A felajánláson szemlátomást elgondolkozik, majd szépen letekint magára. Bizony egy szál köntös, félig elfogyasztott kávé, embertelen külső... tán nem kéne.*
- Azt hiszem, ma meghagyom neked az oktatás nemes feladatát. *Tekint újra a nőre elmosolyodva.*

- De ha összekapartam magam lehet, hogy bekutyagolok hozzátok... azt szokták szeretni, és akkor majd én szólok nekik. *Mondja természetesen elmosolyodva a megjegyzésen. Egyelőre az a gond, hogy nem érzi magát embernek, amíg nem ivott még legalább egy újabb bögre kávét és azért fáradt eléggé. Természetesen azt hagyja, hogy Rhea kihúzza a kezét az övéi közül és ő maga ismét hátra is dől, amikor a nő feláll. Érdeklődve tekint fel a másikra.*
- Van kocsim, de ha autósüldözésre kell, akkor nem ez a legmegfelelőbb. Most kell? *Kérdi olyan természetességgel, mintha közös lenne az autó. Még csak az se fordul meg a fejében, hogy rákérdezzen mire kell. Vagyis megfordul, de megbízik a lányban. Az időpont azért fontos, mert ugyebár nem a köntöse zsebében hordja a slusszkulcsot. Amúgy pedig Rhea láthatta már a járművet többször is kint, de persze nem volt ráírva, hogy Vicente-é.*